Molnárné Nagy Erzsébet

(Alistál, 1933. június 26—Dunaszerdahely, 2021. január 17.)

Pedagógus, karnagy, tankönyvíró

Református lelkészcsaládba született. Alistálon járt alapiskolába (1939—43). 1943-ban Kőszegen a gimnázium I. osztályába járt. 1945 után magántanulóként tanult és tett vizsgákat Kecskeméten. 1947 őszétől a Kecskeméti Tanítóképzőben tanult 1950-ig. Énekelt a Képző énekkarában, így cselekvő részese lehetett a kecskeméti színházban Kodály 65. születésnapjára rendezett ünnepi hangversenynek; sőt abban a kitüntető kegyben részesült, hogy ő adhatta át a Mesternek a színpadon a babérkoszorút. A zenei pályát Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta ösztönzésére választotta. 1950 szeptemberében megnyíltak a magyar középiskolák, ezért Pozsonyban, a Magyar Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. 1952—56 között a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán végzett ének-zene—földrajz szakon levelezőként. 1952 szeptemberétől 1957-ig Csicsón tanított. 1957—60 között Apácaszakállason és 1960—1990 között, nyugdíjazásig Dunaszerdahelyen, a mai Szabó Gyula Alapiskolában tanított. Az iskolában gyermekkórust vezetett. A budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola gyermekkarával, amelyet a Lukin-házaspár vezetett, hosszantartó, sikeres barátságot ápolt, a kórustagok a mai napig szívesen emlékeznek vissza a kirándulásokra és a közös koncertekre. A zeneakadémiai szerepléskor 1966 júniusán jelen volt Kodály Zoltán is. Kórusa rendszeresen részt vett a járási versenyeken. Tanítványai a mai napig hálásan emlegetik élményszerű földrajz- és zeneóráit is. 1970ben Kodályné meghívására ösztöndíjjal részt vett az 1. Kodály Szemináriumon. Ez a szeminárium nagy élmény volt számára. 1971—81 között a Dióspatonyi Barátság kórus karnagya volt. A kórussal sikeresen szerepelt a Galántai Kodály Napokon is 1975-ben (bronzkoszorú). A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító tagja, a mezzoszoprán énekese, sok sikeres külföldi szereplés, versenyek résztvevője (Finnország, Írország, Nagy Britannia, stb.) volt. 1962-től a Járási Pedagógiai Központ zenei nevelés módszertani csoport vezetője volt. Kovácsné Kállay Zsuzsannával zeneinevelés-tankönyvet írt az alapiskola 2., 3., 4. osztálya (1986—88) és a 7., 8. osztálya számára (1992).

Férje, Molnár János (1927—2018) magyar-történelem szakos pedagógus volt. Két gyermekük született. Nagy szeretettel törődött öt unokájával, és örömmel figyelte négy dédunokája fejlődését. Nyugdíjazása után is érdeklődéssel követte a szlovákiai magyar oktatásügy alakulását, fiatal kollégái munkáját, a zenei és kulturális eseményeket. Kiállításokra, koncertekre járt, sokat olvasott, mindig megnézte a Virtuózok, a Fölszállott a páva műsorait. Figyelme mindenre kiterjedt, szellemi frissességét utolsó pillanatáig megőrizte.

–hg–